2011. december 30., péntek

- 16 TÉTEL - A hidegháború fogalmának és korszakának jellemzői

   

         Az 1947-ben kezdődött hidegháború nem igazán béke, de nem is „forró”, fegyveresen vívott háború volt. Alapvető tartalmát az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetése alatt kialakult szövetségi rendszerek között minden területen megnyilvánuló ellenséges viszony képezte. Ebből következik, hogy a hidegháború:
- bipoláris (kétközpontú) volt, a két nagyhatalom testesítette meg a szövetségi rendszereket.
- globális jelleggel kiterjedt az egész földkerekségre
- minden helyi konfliktust végső soron a szovjet-amerikai szembenállás határozott meg.
- fegyverkezési verseny folyt, elsősorban a két nagyhatalom között
- párbeszéd híján a két szövetség tagjainak érintkezése a legszűkebb diplomáciai ügyintézésre szorítkozott
- erőteljes propaganda kampány zajlott a világosság-sötétség szemlélet igazolására, a felek egyoldalú, torzított információkat terjesztettek egymásról
- sorompókat, szögesdrótokat emeltek bármilyen érintkezés útjába
- üldözték, hátrányos helyzetbe jutatták, aki nem értett egyet a „másik fél”-ről terjesztett hivatalos véleménnyel.
A hidegháború lélektani alapja a kölcsönös félelem és bizalmatlanság volt. Egy találó hasonlat szerint „két vak dinoszaurusz viaskodott egy szűk gödörben”. 

1945 után világossá vált, hogy két nagyhatalom (Szovjetunió – USA) ereje messze meghaladj a többiét. A háborút követő csaknem fél évszázadban két szuperhatalom és az általuk vezetett szövetségi rendszerek viszonya határozta meg a nemzetközi politikát. Ezt a helyzetet nevezik kétpólusú (bipoláris) világnak. A háborút követő években mind az USA, mind a Szovjetunió kialakította a maga érdekszféráját, melyek szemben állnak egymással.  A két tömb képviselői szerint két életforma állt egymással szemben, amelyek közül az egyiknek el kell tűnnie. A két szuperhatalom több évtizedes, szembenállása azonban nem vezetett közvetlen katonai összecsapáshoz. Ezt az állapotot nevezik hidegháborúnak, 1949 augusztusában Németország nyugati megszállási övezetében megalakult a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), válaszképpen a szovjet zóna területén létrejött a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), közepén a nyugati megszállás alatt álló Nyugat-Berlint körülvevő, 120 km-es fallal. A berlini fal (1961-62) az európai megosztottság szimbólumává vált. USA, Kanada és az európai államok egy r észe biztonságuk megerősítése érdekében, 1949. április 4-én létrehozták az észak- Atlanti szerződés szervezetét, a NATO-t.
1955
májusában az NSZK is a NATO tagjává vált.  Így Moszkva is létrehozta saját Katonai Szövetségi Rendszerét, a Varsói szerződést. 1949-ben, a Kínában hatalomra jutott kommunista Mao Ce-tung szövetséget kötött Szovjetunióval, a hidegháború Ázsiára is kiterjedt. A hidegháború időszakában a két szuperhatalom között fegyverkezési verseny folyt, amely az erőviszonyok kiegyenlítődését eredményezte:
- azonos összeget költöttek fegyverre, - Szovjetunió is előállította nukleáris fegyverét,
- a világon először Szovjetunió lőtt fel műholdat (Szputnyik, 1957)
- Szovjet ember feljut az űrbe (Jurij Gagarin, 1961),
- nukleáris fegyverek (1953)
Mindkét hatalom kezében több ezer nukleáris fegyver volt, így atomháború is kitörhetett volna. A kölcsönös elrettentés stratégiája: azért tartottak nukleáris atomfegyvereket, hogy elrettentség a többieket. 1963-ban aláírták a légköri kísérleti robbantásokat betiltó, un. atomcsend szerződést, 1968-ban pedig az atomsorompó szerződést. Nem adnak át atomfegyvereket más országoknak. 1953-ban Nasszer egyiptomi elnök, szovjetbarát politikát hirdetett meg. (Az 1948-ban megalakult Izrael elleni arab koalíció egyik legfontosabb irányítójának is számított.) Mikor Nasszer államosította a Szuezi-csatornát, ellenfelei összefogtak ellene. 1956, október 29-én brit, francia, és izraeli csapatok támadták meg Egyiptomot, így kialakult a Szuezi válság. A két válsághelyzet, vagyis a Magyar forradalmi válság és a Szuezi válság összefonódott, ezért kettős válságról, vagyis ikerválságról beszélünk. 1956. Nov. 4-én a Szovjet csapatok általános támadást indítottak a Magyar szabadságharc leverésére, és kiderült, hogy sem a Szovjetek, de főleg az Amerikaiak sem akarnak megkockáztatni egy nukleáris háborút. A brit, francia, és izraeli támadók elérték a Szuezi-csatornát, a katonai sikert azonban nem tudták politikailag is kiaknázni: Szovjet, ill. amerikai követelésre vissza kellett vonulniuk. A válsághelyzetek úgy oldódtak meg, hogy a Magyar szabadságharcot a szovjetek leverték, és Kádár János vezetésével ellenforradalmi kormány került hatalomra. A Nyugat-Európai és Izraeli csapatok visszavonultak. Nasszer ezt követően a szovjetek egyik legfontosabb szövetségesévé vált, USA pedig szoros szövetséget alakított ki Izraellel.
A két nagyhatalom 1962-ben un. karibi válság idején került a legközelebb az atomháborúhoz. Kubában szovjet rakétákat telepítettek – ellensúlyozandó, a Törökországba telepített Amerikai rakétákat. Az oroszok a támadó rakétarendszert telepítettek Kubába, több mint 40 közép hatótávolságú rakétát, amely közvetlenül fenyegette USA területét, ill. a nagyobb városokat. A rakéták telepítéséről légi felvételek készültek, és követelték a szovjetektől, hogy vonják ki a támadó jellegű rakétákat Kuba terültéről. Ekkor a szovjetek nem ismerték el, hogy ők telepítettek rakétákat, ekkor az amerikaiak Kennedy elnök parancsára Kuba köré 500km-es haditengerészeti blokádot vontak. Kennedy TV beszédében is hangsúlyozta, hogy ha nem vonják vissza az oroszok a rakétarendszert, és nem szerelik le a rakétákat, akkor Kubát atomcsapással fenyegeti meg, ill. Törökországból rakétákat indít a Szovjet területek felé. A feszültség végül enyhült, amikor mindkét fél ígéretet tett a rakéták visszavonására. Valójában a Szovjetek engedtek, (Hruscsov a szovjet elnök) és mindkét fél tisztába volt azzal, hogy közel van a III. világháború kirobbanása. 1962-ben a hidegháború legsúlyosabb időszaka lezárult.
A hidegháborús időszak háborúira az volt a jellemző, hogy mögöttük mindig a két nagyhatalom állt. A legjelentősebb ilyen konfliktusnak a Koreai – Vietnámi háború bizonyult. 1950-ben Kim ir Szen, a Kommunista Észak-Korea diktátora megtámadta Dél-Koreát. USA csapatokat küldött Dél-Korea segítésére. Északnak pedig Kína segített. A két Korea hivatalosan még az ezredfordulón sem kötött békét. Vietnámban felszabadító háború kezdődött, a francia gyarmatosítók ellen a kommunizmus vezetésével, amely Dien Bien Phunál döntő győzelemmel végződött: Vietnámot kettéosztották: Északon kommunista, délen az Amerika barát Vietnámi köztársaság jött létre.1960-ban Dél-Vietnámban partizánháború kezdődött. Az amerikaiak katonákat küldtek, s bombázták Észak-Vietnámot: győztes kommunisták egyesítették a két országrészt (1975 létrejött Vietnám, de Kambodzsa külön állam lett).
A hidegháború elkövetkezendő idejébe együttműködés látszott (enyhülés).  Sztálin halála után (1953) következett be. Az 50-es évek végén a kommunista tömb egysége megszakadt: Kína eltávolodott Szovjetuniótól. Mao és a republikánus Amerikai elnök, Richard Nixon 1972-ben tárgyalásokat kezdtek, egy szoros kapcsolat épül ki a két ország között. Az enyhülést jelezte a Nyugatnémetek un. keleti politikája is. Ez elsősorban Willy Brandt nevéhez fűződött. Brandt alatt az NSZK diplomáciai kapcsolatokat létesített a szocialista országokkal. A két német állam 1972-ben kölcsönösen elismerte egymást.
1972: SALT-1
szerződés: nukleáris fegyverek csökkentését és részleges leszerelését irányozta elő,és az Amerikaiak és a Szovjetek is törvénybe iktatták 1978-ban, majd 1979-től a SALT-2 tárgyalások is elkezdődtek, de ezek nem jártak sikerrel.
1975-ben: 33 európai ország, USA és Kanada is aláírta a Helsinki záróokmányt: az államok egyenjogúságának elvéről egyeztek meg, valamint kinyilvánították a biztonsági és együttműködési egyezmények megkötését.
1989: a hidegháború vége. Szovjetunió megdőlt, mert Amerika erős gazdasági rendszert épített ki. Az Amerikaiak 1982-től Reagen elnök idején új rakétaelhárító rendszer kiépítését határozták el, amely a világűrbe telepített eszközök fölhasználásával védelmet jelentett volna a Szovjet Interkontinentális rakéták ellen. Az óriási költséget igénylő „csillagháborús” terv azzal fenyegette a Szovjetuniót, hogy a két tömb közötti katonai egyensúly felbomlik. Így a Szovjetek fegyverkezésben sem pénzügyileg, sem technikailag nem tudtak lépést tartani az Amerikaiakkal.

Kiegészítések
Hidegháború: a 2. világháború után a szocialista és tőkés kapitalista országok között kialakult feszült politikai rendszer, amelynek alapja, a megszerzett pozíciók megtartása, illetve növelése a másik fél rovására. A szemben álló felek a nukleáris háború fenyegetésében, de közvetlen katonai konfliktusok nélkül küzdenek egymással. Általános jellemzői: bipoláris rendszer: 2 központú: USA és Szovjetunió globális kiterjedésű, az egész földre kiterjed, minden helyi konfliktus ennek köszönhető, fegyverkezési verseny jellemző, a két tábor közötti párbeszéd hiánya, erőteljes propaganda a másik fél ellen, általános bizalmatlanság és félelem a másik féllel szemben. Előzményei és kialakulása: 1947-62 klasszikus hidegháború. -1941-ben még szövetségesek USA+Szovjetunió a közös veszély miatt. 1945-ig jól működik, mert vannak megállapodások, pl.: Teherán és Jalta. .A közös veszély megszűntével a két rendszer közötti problémák egyre nagyobb súllyal kerülnek előtérbe. A Potsdami találkozón látszik, hogy a szövetség fel fog bomlani. Truman azt az elvet vallja, hogy csak az erő pozíciójából lehet tárgyalni, és meg kell akadályozni, hogy jelentős területeket nyeljen.
Sztálin célja: létre kell hozni a biztonsági övezeteket. 1945-47 a hidegháború ideiglenes kialakulásának szakasza. Ekkor az USA és Szovjetunió nem szövetséges, de még nem ellenségek, de ekkor történnek olyan események, amitől nő a félelem, ezért 47-ben kezdődik a hidegháború. Jellemzők: Szovjetunió: "sokat vesztő és sokat nyerő" győztes, nagyok a gazdasági és népességi veszteségek, befolyása és hatalma megnő Kelet-Európában. USA: sokat nyerő, győztes, új ipari és pénzügyi központja a világnak, óriási katonai erővel rendelkezik (atommonopólium): a világháború után biztos hátországot tudott kiépíteni. 1945-47 között olyan események történnek, melyek tényleges szakításhoz vezetnek.
Németország miatti ellentétek: az oroszok ki akarják fosztani a Német területeket, a nyugatiak rendbe akarják tenni a pénzügyi rendszert, ezért 47. január 1-én létrehozták az un. Bizóniát: Anglia + USA megszállási területeinek egyesítése (közös gazdasági irányítás), 48-ban létrejön Trizónia, a franciák csatlakoznak Bizóniához. Görögországi problémák: Polgárháború van, (görög kommunisták- Emigráns kormány között van ellentét) a görög kommunistákat az oroszok támogatják, míg az emigráns kormányt az angolok pénzelik. Törökországi problémák: az oroszok követelik a tengeri szorosok átadását, Irán problémája: Iránt az oroszok és az angolok közösen szállták meg, de az oroszok nem akartak kivonulni. Japán + olasz probléma: Szovjetunió nem szólhatott bele a Japán és Olasz rendelkezésekbe, Kelet- Közép Európa: a nyugatiaknak nem tetszenek a Szovjetek Kelet – Európai intézkedései. Fegyverkezési verseny: atomkutatások. Ezek a konkrét események élezik a két ország közötti viszonyt, ennek hatására politikai lépések történtek. 1946. március 5-én FULTONl (missouri államban) beszéd, Churchill: Szovjetunió világuralomra tör, mint a nácik, ezt a világuralmi törekvést a szabad világnak minden eszközzel meg kell akadályozni, csak erőpolitikával valósítható meg, "vasfüggöny" ereszkedik Kelet- Európára, ez a beszéd nem titkos, ezért Sztálin megtudja és kimondja a fellépést a Nyugati országok ellen, ha kell. 1947.március 12: Truman beszéde a kongresszusban: 400 millió dollárt kér a megvalósításhoz, alapja: Anglia kivonulása Görögországból a rossz gazdasági helyzet miatt és a helyét átadja az USA-nak, dominó elv: ha egy térség valamely országában kommunista hatalomátvétel történik, akkor rövid időn belül az összes többiben ez fog történni, Truman doktrína: feltartóztatási elv: minden eszközzel + fegyverrel is meg kell akadályozni a kommunista hatalomra jutást, Válasz szovjet részről: 1947-ben Zsdanov- doktrína: a világ országait 2 csoportra lehet osztani: Béke csoport: Szovjetunió, Imperialisták USA: agresszorok. 1947 szeptemberében megszervezik a kominformot tájékoztatási iroda: kommunista pártok tevékenységének összefogása, irányítás: Moszkvából. 1947-62: a klasszikus hidegháború időszaka: 1947.június 5.: A Marshall terv meghirdetése: Európai újjáépítési program, minden ország részt vehet benne, meghatározott összeggel, a feltételek miatt Szovjetunió nem kér a segélyből és a szövetségesei sem fogadhatják el. Erre a keleti blokk válasza: 1949: KGST: Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanács létrehozása. Első berlini válság: 1948-49. 1948. július 20: Trizóniában valutareform végrehajtása: új márka bevezetése. 1948. július 23.: ők is kibocsátanak egy új márkát, és a régit felülbélyegzik: oroszok blokád alá vonják Berlint, vasút felrobbantása nem engedik be az árut Nyugatról, Nyugat válasza; „ Légi híd”: repülőn viszik a dolgokat 11 hónapon keresztül. 1949-ben a 4 hatalmi egyezmény révén megszüntetik a blokádot, kialakul a két különálló Németország. 1949. szeptember: Az NSZK kikiáltása. A két katonai szövetség kialakulása: NATO: Nyugat-Európa fél a szovjetterjeszkedéstől, az országok katonai szövetsége 1948. március Brüsszeli szerződés (GB, Franciaország, BENELUX államok), kötnek: gazdasági, Szociális, Katonai szerződést, ezt nevezik 1949 áprilisától NATO-nak, vagyis Észak Atlanti Szerződés szervezetének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése