Az Árpád-ház kihalása férfi ágon 1301-ben történt, III. András volt az utolsó uralkodó.
Anjou Károly Róbert („Caroberto’’)1308-42-ig uralkodik. Uralkodása elején legyőzi a kiskirályokat(tartományurakat) köztük: Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Kán László, Kőszegiek, így egyesíti az országot.
Gazdasági intézkedései:
Királyi felségjog alapján (regálé) szed jövedelmeket, adókat:
Bányaadó1: a földesúr a bányászat jövedelméből az 1/3-át kapja, a többit befizeti adó formájában.
Pénzverésből származó adó: a kitermelt nemesfémet a termelők nyers állapotban kötelesek voltak beszolgáltatni a felállított 10 pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénzt kaptak érte, igaz hogy ez kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál, és így jelentős nyereséget hozott. Értékálló, jó minőségű aranyforintot veret, Firenzei mintára (liliomos aranyforint, mert az egyik oldalán a család címere van liliomban)
Harmincadvám2: az áru értékének bizonyos része, és a belső határokon is szedik.
Kereskedelmi adók: különböző kereskedő népeket adóztat meg.
Városok évente fizetett adója.
Kapuadó3 (portális adó): Jobbágytelkenként szedték, és a jobbágyoknak 18 ezüstdénárt kellett fizetni.
1335-ben a visegrádi királytalálkozón: III. Kázmér lengyel király, Luxenburgi János cseh király és Károly Róbert király találkozik. Gazdasági jellegű megállapodást kötnek, amelyben Bécs árumegállító jogát kikerülve új kereskedelmi útvonalat létesítenek Krakkó, Brünn és Prága irányában. Politikai
jellegű határozat is lesz, ennek értelmében: ha III. Kázmér fiú utód nélkül hal meg, akkor Nagy Lajos lengyel király is lesz. Ezt nevezik perszonáluniónak. (1339-ben megerősítik ezt az egyezményt, és 1370-82-ig uralkodik Nagy Lajos Lengyelországban is.)
Károly Róbert halála után nagy Lajos (1342-82) uralkodik, és folytatja apja politikáját. Uralkodása idején jelentős mértékben fejlődik az árutermelés és a pénzgazdálkodás, elterjed a céhes ipar 1360- as évektől.
A városok típusai:
Szabad királyi városok pl.: Fehérvár, Győr, Pozsony, Nagyszombat, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Esztergom,Buda és Pest.
Mezővárosok: pl.: Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Szeged, Debrecen
Bányavárosok: Selmecbánya, Besztercebánya, Körmöcbánya, Nagybánya.
Egyházi székhelyek: Esztergom, Kalocsa, Eger, Vác, Csanád, Veszprém
1370-es években sikerül elfoglalni a Dalmát tengerpartot, így a kereskedelmi forgalom a déli határok felé is jelentősen megnövekszik. Az ország kereskedelme úgy alakult, hogy: aranyat, szarvasmarhát és bort vittünk ki (export) és fegyvereket, szövetárut és fémárukat hoztunk be (import) 1351-ben törvényeket vezet be a király, ezek közül:
Ősiség törvénye: Ennek értelmében a nemesi birtokot sem eladni, sem eladományozni nem lehet,
hanem családon, nemzetségen belül öröklődik, ha kihalnak, visszaszállnak a királyra.
Kilenced törvény: A jobbágy köteles a termény kilencedik tizedét (második tized, mert az első az egyháznak megy) beszolgáltatni a földesúrnak.
Egy és ugyanazon nemesi szabadság elve: A nemesek az országban ugyan azokat a kiváltságokat kapják nemzetiségtől függetlenül.
Úriszék intézmények: A jobbágyok felett a földesurak ítélkezhetnek, és megkaphatják a pallos jogot a megyei szolgabírók.
Luxemburgi Zsigmond uralkodik 1387-1437-ig, tudatos városfejlesztő politikát folytat, szabad királyi városok jelentős mértékben fejlődnek, de általában is növekszik a városok száma, és így a lakosság száma is.
Az Anjouk és Zsigmond király uralkodása idején jelentős volt országunk gazdasági fejlődése, elterjedt az árutermelés és a pénzgazdálkodás, és csatlakoztunk az európai távolsági kereskedelmi útvonalakhoz. (pl. Levante, Hansa, délnémet kereskedő városok)
Bányabér, bányaadó1: (urbura) A bányászok fizették. Ez a kibányászott arany egy tizedét, az ezüst egy nyolcadát jelentette. Viszont a bányabér egyharmadát megkapták a bányatulajdonosok, így érdekelté váltak a termelésben, hiszen a földjük is megmaradt, és még pénzt is kaptak a bánya használatáért. Ennek következtében Magyarország hamarosan az ezüsttermelésben (10 000 kg/
év) Európában a második helyet szerezte meg a csehek mögött, aranybányászatban pedig az első lett (1000-1500 kg/év –ez az európai termelés ¾-e). Az állam bevételei jelentősen megnőttek annak ellenére, hogy a bányatulajdonosok is jövedelemhez jutottak. A bányászatnak köszönhetően fejlődött
többek között Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Felsőbánya, Nagybánya városa is.
Harmincad2: Az áru 30-ad, vagyis 3,33%-a.Ezt a vámot nem csak a határokon, hanem az ország belsejében is beszedték.
Kapuadó3: (1336) Ez azt jelentette, hogy minden olya telek után adózni kellett, amelynek a kapuján a megrakott szénásszekér befér. Ebből ered az adófajta neve. Az összeg, amely először 18 majd 20 dénár volt, nem függött attól, hogy mekkora a telek, vagy hány család lakik rajta. Sokszor védekeztek
a magas adó ellen a jobbágyok úgy, hogy több család költözött egy telekre, hiszen így csökkent az egy családra jutó adó összege.
Visegrádi találkozó: a három király megegyezett abban, hogy a kereskedők elkerülik Bécset, inkább
Brünnön, azaz Csehországon keresztül mennek Nürnbergbe, Kölnbe, Stb. Viszont a kereskedőknek mérlegelniük kellett azt, hogy mi éri meg jobban: kerülőt tenni, és ezért többet fizetni, vagy alkalmazkodni az árumegállító joghoz, és így esetleg olcsóbban eladni a termékeket. Behozatalra szorultunk iparcikkekből, például szövetből, fegyverből, fémárukból, és fűszerből, kivittünk élelmiszert, marhát, bort, sót. A külföldi kereskedelem akkor hoz több hasznot, ha többet viszünk ki,mint amennyit behozunk, de a kivitt áruk értéke kb. fele volt a behozatalnak. Ez azt jelentette, hogy hiába tiltotta az uralkodó a nemesfém kivételét, az fizetőeszközként mégis a külföldi kereskedők bevételét növelte.
Pénzverés monopóliuma: Jelentős haszna volt az uralkodóknak. A nemesfémet a termelő
beszolgáltatta a pénzverő kamarának, melyért pénzt kapott. A vert pénz értéke kevesebb volt a beszolgáltatott nemesfém értékénél, így a különbözet a kincstáré maradt. A pénzverő kamarából úgy is jutott a királynak jövedelme, hogy bérbe adta a kamarák munkáját, a bérlők pedig előre fizettek, így biztos volt a haszon. Károly Róbert megtiltotta, hogy a feldolgozatlan nemesércet kivigyék az
országból, tehát az csak pénz formájában juthatott külföldre. A kereskedelem fellendülését szolgálta
az értékálló aranyforint bevezetése (1325), mely firenzei aranyforint mintájára készült, csak annál súlyosabb volt. Szabályozták értékét, finomságát, így ugyanolyan pénz vertek az egész országban,
melyet nemcsak itt, hanem külföldön is elfogadtak. Eddig az uralkodók akár évente többször is folyamodhattak a pénzrontás eszközéhez azért, hogy bevételre tegyenek szert. Ilyenkor a nemesfém tartalmat csökkentették, a különbözet pedig a kamara haszna lett. A külföldi kereskedőket viszont elriasztotta a sokfajta, folyamatosan romló pénz, így az állami bevétel ezen úton nem gyarapodott. A pénzrontásból származó haszontól az értékálló aranyforint bevezetésével elesett az uralkodó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése