- 7. TÉTEL - A római köztársaság válsága

    A római köztársaság válságának időpontja:  Kr.e. II-I. század. Ennek előzménye a római-pun háborúk ill. római birodalom létrejötte, kialakulása.

Római-pun háborúk:
 
I. Kr.e. 264-241-ig Karthágó az ellenfél, amely a mai Észak-Afrikában, Tunéziában,Tunisz város környékén található,ez volt a punok központja.
II. Kr.e. 218-201-ig, a döntő csata 202-ben volt Zámánál, Karthágó mellett, és a rómaiak győztek, Hannibál vereséget szenvedett Scípiótól, római hadvezértől, és így a rómaiak elfoglalták a Földközi-tenger Ny-i medencéjét és Hispaniat.
III. Kr.e. 149-146-ig. Földközi-tenger nyugati és keleti medencéjéért folyik a háború. A rómaiak nyernek és létrejön a Római Birodalom (Imperium Romanum).
A hóditó háború után 2 társadalmi réteg áll egymással szemben:  az egyik a szenátusi csoport (optimaták), ők politikai jogokkal rendelkeznek, ők a szenátus tagjai, vagy  a legfőbb hivatalnokok, vannak saját birtokaik (latifundiumokkal: rabszolgákat foglalkoztató belterjes nagyüzemi gazdálkodás, ezekben  gazdasági egységekben piacra termeltek és a jövedelem növelése érdekében sok újítást vezettek be.) rendelkeznek. Másik csoport a lovagrend, ők gazdasági ügyekkel foglalkoznak, ők szedik be az adókat a provinciákból, kereskedelemmel, különböző áruk szállításával, pénzbeváltással foglalkoznak, de nem rendelkeznek politikai jogokkal, és közülük ritkán választanak konzult.
A parasztság támogatja a lovagrendet, mert a parasztok a háborúk során elvesztették a földjeiket és így szeretnének földhöz jutni, vagy részt venni a politikai életben vagy újra katonáskodni.

A parasztság nagy része a városokba költözik és így jön létre a városi nincstelenek tömege: proletáriátus. 

Válság jelek: földválság. hadseregválság (had kiegészítési válság), polgárjogi válság, társadalmi válság (rabszolgák helyzete), hatalmi válság, kormányzati és politikai válság.

Földválság:  

A parasztok elszegényedtek, a hódító háborúk során elvesztették a földjeiket. A szenátus tagjai az állami földekből túl sokat béreltek (önkényesen). Tiberius Gracchus és Gaius Gracchus néptribunusok voltak, ők kezdeményeznek egy földreformot, ami egy földtörvény újra bevezetését jelenti, vagyis ez a Kr.e. 367-es földtörvény (Licinius-féle földtörvény, amely a bérelhető földterület nagyságát maximálja). A szenátus nem egyezik bele ebbe a reformba: ennek ellenére kb. 60-80 ezren jutnak földhöz.

Hadseregválság: 

eddig a parasztok voltak a katonák, sokan meghaltak és földjeiket elvesztették, így a hadsereg létszáma csökkent. Marius lesz a konzul, aki ezt a problémát megoldja.
A városi nincstelenekből hivatásos, állandó, szakképzett zsoldos hadsereget szervez, a veteránok földet és zsoldot kapnak. A katonai szolgálat 12-16 évig tartott, és utána a veteránok koloniákon, un. telepeken gazdálkodhattak. Hivatásos jól felszerelt hadsereg jött létre, amelyben belső átszervezést is végrehajtott, így sokkal mozgékonyabb, felszereltebb légiók jöttek létre, a hadvezér szerepe rendkívül fontos volt. A germán törzsek támadását is így sikerült visszaverni.


Polgárjogi válság:
A birodalomban 3 féle polgárjog létezik:
Szövetséges jog: ezzel rendelkeznek a római provinciákon a vezető társadalmi rétegek.
Latinjog: ezzel rendelkeznek az Itáliában lakó vezető társadalmi rétegek és a szövetségesek egy része
Római polgárjog: ez a legjelentősebb és legteljesebb, (Jellemzői: hivatalviselés joga, házasságkötésjoga, szavazás joga, vagyon feletti rendelkezés joga, hadsereg vezetésének a joga) római polgárjoggal rendelkezhettek: a Rómában élő, és Róma környékén élő polgárokvalamint Itáliában jelentősebb területeken élő polgárok, a provinciák vezetői és vezető hivatalnokai. Kirobban a szövetségi háború Kr.e. 9O-88-ig. Itália területén lévő népek követelik a latin jogot vagy a római polgárjogot A háború eredményeként a szövetségesek egy része megkapja a latin jogot.

Társadalmi válság (rabszolgák helyzete): 

A rabszolgákat jelentős számban foglalkoztatják a bányászatban, mezőgazdaságban, háztartásokban, műhelyekben, és szórakoztatásként (Pl:gladiátorok). A legrosszabb helyzetben vannak a bányában dolgozók és a gladiátorok. Szicíliában lesznek az első rabszolga felkelések, főleg a bányászatban, mezőgazdaságban dolgozók körében. A legjelentősebb és legnagyobb rabszolgafelkelés lesz Spartacus vezetésével Kr.e. 73-71-ig. Spartacus gladiátor volt, Capuából indul ki a felkelés, Itálián végigvonulnak, több csatában is legyőzik a római hadsereget. Eljutnak É-Itáliába az Alpok hegységig, itt visszafordulnak és a Vezúv vulkántól nem messze megütköznek a római seregekkel, döntő vereséget szenvednek Kr.e. 71-ben a római seregeket Crassus vezette. Keresztre feszítteti a rabszolgákat a Rómába vezető úton, és sokat kivégeztet. Ennek ellenére egy idő múlva a rabszolgák helyzete javul, különösen az ipari műhelyekben és a mezőgazdaságban dolgozóké. Bért kapnak, felszabadulásukat lehetővé teszik.

Hatalmi válság:  

Két társadalmi rend között lesz a válság az optimaták és a lovagrend között lesz harc, polgárháború alakul ki. Ez összekapcsolódik a kormányzati és a politikai válsággal.
Kormányzati- politikai válság: azért van válság, mert politikailag a lovagrend képviselői kevésbé vehetnek részt a politikai hatalomban. A birodalom nagysága miatt elég sok reformra van szükség ezért az évente történő konzuli hatalomváltással ez nem megoldható. Első megoldás volt: Mariust többször (5-ször) választják consullá, így végre tudta hajtani a hadsereg reformját.
Másik átalakítási kísérlet volt, hogy Sulla, aki a szenátusi rendet vezette, diktátor lett 3 évre, majd élete végéig, de ő Kr.e. 79-ben lemondott, és 78-ban pedig meghalt.
A harmadik lehetőségként jöttek létre a triumvirátusok, az első Kr.e. 60-ban, Julius Caesar, Pompeius, és Crassus részvételével, majd a 2. Kr.e. 43-ban Octavianus, Antonius, és Lepidus részvételével.
A negyedik  megoldás úgy alakult ki, hogy Julius Caesar Kr.e. 49-ben szembe került Pompeiussal, mert Pompeius és a szenátus nem engedte be  Caesart Rómába, és ezért Caesar a hadsereg élén Róma ellen vonult. (Ekkor hangzott el a mondás: „ a kocka el van vetve”) Caesar bevonult Rómába, Pompeiust elűzte és átvette a hatalmat, és uralmát „egyeduralomnak „ örökös diktatúrának nevezzük, ez Kr.e 48-44-ig tartott. Julius Caesar Reformjai: Aranypénzt veret, provinciákból az előkelők részt vehetnek a szenátusban, így a szenátus létszámát 900 főre emelte, a veteránok földet kaptak, szintén kolóniákon telepedhettek le, naptárreformot vezetett be, amely a mai napig is érvényes. Az 5. átalakítás úgy történt, hogy Caesar halála után Octavianus Caesar fogadott fia szembe került Antonius-al, és Kr.e. 31-ben volt a döntő csata, Actiumnál. Ebben a tengeri ütközetben Octavianus győzött, és Augustus néven az első császár lesz: Kr.e. 27-KR.u.14-ig uralkodik.
A római köztársaság válsága tehát a köztársaság bukásával ért véget, és ezt követően a császárság kora következett.