Gazdasági fejlődés, Növekvő királyi jövedelmek:
A XII. században az állattartással szemben előretört a földművelés. (Egyelőre a legelőváltó rendszer.)
Ezzel párhuzamosan döntővé vált a letelepülő életmód, létrejött néhány város és az apró falvak ezrei. A lakosság bőségesen táplálkozhatott, mert az alacsony népsűrűség miatt továbbra is bőséggel volt megművelhető föld, valamint a vizek és az erdők vadállománya is rendelkezésre állt. Az ország népessége gyorsan gyarapodott (közeledett a 2 millióhoz). A társadalmi és gazdasági fejlődést elősegítették a nyugatról érkező bevándorlók, a hospesek (vendégek). A XII. század közepén települtek be a német földről az első nagyobb szász közösségek a Szepességbe és Erdélybe. A szászok és más hospesek alapították az első nyugati értelemben vett, vagyis önkormányzattal rendelkező városainkat (Esztergom, Székesfehérvár): Az ásványkincsek közül az Árpád-korban a só volt a legjelentősebb, amelynek kereskedelméből az uralkodók jelentős hasznot húztak. Voltak arany és ezüstbányáink is. Egyre több árucikkel kereskedtek a vásárokon is. A távolsági kereskedelmet és a pénzügyeket izmaeliták (mohamedán etnikumok gyűjtőneve) és zsidók bonyolították. A királyi birtokállomány csökkenése és a gazdaság fejlődése következtében a királyi birtokok jövedelmével szemben nőtt a királyi felségjog alapján szedett, un. regálé jövedelmek aránya. A regálék közül a legjelentősebb a pénzváltásból származó jövedelem (kamara haszna) volt: a régi érméket évente új pénzre cserélték, s ezért beváltási illetéket kellett fizetni. (Az illeték esetenként 50% is lehetett, tehát az új érmékért a az uralkodó ennyi felárat követelt.) A gazdaság, a kereskedelem fejlődése növelte a vámokból származó jövedelmet.
1222-ben adja ki II. András (1205-1235) az Aranybullát. Aranybulla rendelkezései: a serviensek1 érdekeit képviseli.
2. tv cikk: serviensek nem lehet bírói ítélet nélkül elfogni.
3. tv cikk: a serviensek az állami adók alól mentességet kapnak.
4. tv cikk: a szabad végrendelkezés i jog, az elsőszülött fiú örökli a földet, ha leány örökös van, akkor a birtok egy negyed részét kapja, a többiről szabadon rendelkezhet a földesúr.
7. tv cikk: a hadkötelezettségi jog, ha a külső ellenség támad, akkor mindenki köteles hadba vonulni és megvédeni a hazát. Ha a király hódító hadjáratra megy a servienseknek nem kötelesek vele menni, csak akkor, ha földet vagy hivatalt adományoz.
11, 16, 26. tv cikk: vármegye nagyságú területeket, méItóságokat nem lehet idegennek adományozni.
23 tv cikk: pénzrontás ellen( a pénz értéke legyen olyan, mint amilyen III. Béla király idején volt. (III. Béla (1172-1196) király volt az apja II. Andrásnak.) ill. az izmaeliták, zsidók kereskedők ne kaphassanak pénzverő és só kereskedelmi jogokat.
31. tv cikk: Az ellenállási záradék\ pont. Ha a király vagy utódai megszegik a rendelkezéseket, akkor a serviensek büntetlenül fegyveres ellenállást is tanúsíthatnak. Gertrudisz II. András felesége kíséretében német lovagok főleg bajorok valamint szászok érkeznek az országba. A szászok egy része a Szepességbe telepednek le (Lőcse, Bártfa, Eperjes ). A másik része Erdélybe telepedik le, Nagyszeben a központ. Románok, szlovákok, szlávok, csehek, horvátok, vallonok (É-fr. Belga) Itáliából jönnek népcsoportok. IV. Béla (1235-1270). A tatárjárás előtt birtok-visszavételi politikát folytat, a királyi hatalom tekintélyét megerősíti. A kunokat, akik a tatárok elől menekültek befogadja az országba, mert a hadseregben szükség volt a katonai erőre, mivel ismerik a tatárok harcmodorát. A kunok nomád életmódot folytatnak, össze vissza legeltetik a szarvasmarháikat. 1237-ben Julianus barát domonkosrendi szerzetes elmegy megkeresni az ősmagyarokat, és hazafelé hírt hoz a tatárokról. A tatárok 1240-ben elfoglalták Kijev városát, utána Mo. ellen fordultak Batu kán vezetésével, Muhi csata: 1241. április 11-én csatát veszítünk, a király is kénytelen elmenekülni. A tatárok a tél folyamán átkelnek a Dunán, de a nagyobb várakat nem tudják elfoglalni: Székesfehérvár, Esztergom és -, Pannonhalma. 1242-ben váratlanul elhagyták az országot.
A tatárjárás óriási emberveszteséget okozott. Természetesen pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de a történeti demográfia 50 és 20 % közöttire becsüli a veszteséget (az ország lakossága megközelítette a 2 millió főt a tatárjárás előtt). A pusztítás a hadak vonulása mentén volt a legnagyobb. Mivel elsősorban magyarság élt ezeken a vidékeken, a tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország nemzetiségi összetételére (etnikai viszonyaira) is. A népességvesztés pótlását IV. Béla jelentős mértékben külföldiek behívásával oldotta meg (második honalapító). A következő évszázadokban a lakosságon belül a magyarság arányát 80%-ra becsülik.
IV. Béla megváltoztatja politikáját, és népcsoportokat telepit be az országba: kunok és jászok az Alföldre (Nagykunság, Kiskunság). A kunok és a jászok - a korábbi nomád népekhez hasonlóan - 1-2 évszázad alatt beolvadtak a magyarságba. A kun vezér lányával a király összeházasítja fiát Istvánt, és ebből a házasságból királyfi születik a későbbi IV. (kun) László. A kunokkal felvetette a kereszténységet, így a unokája is keresztény szellemben nevelkedett, de ellentétei lesznek a főurakkal, mert kun gyökereit sem tudta elveszíteni.
Szlávok és németek, vendek (mai Szlovének ősei), északon ruszinok, lengyelek, csehek, Erdélyben pedig románok telepednek le.
A király kővárakat épít: Budán, Visegrádon, és Sárospatakon.
1267-ben megerősíti az Aranybullát, kiegészíti: servienseket az ország nemeseinek nevezi, a főnemeseket bárónak nevezi. IV. Béla tartott a tatárok újabb támadásától, ezért szakított korábbi politikájával, és a megbékélést kereste az előkelőkkel. A birtokvisszavételek helyett jelentős adományokat jutatott híveinek. A korábban tiltott várépítés feltétele lett a birtokadományoknak, hogy minél több kővárat emeljenek. A tatárjárás alatt ugyanis bebizonyosodott, hogy a várak hatékony védelmet nyújtanak. S valóban tömeges várépítés indult meg az országban. Hasonló okokból támogatta a király a városfejlődést, s a városok kőfallal való megerősítését (Buda). IV. Béla halála után kiskirályok hatalma alakul ki (Pl.: Csák Máté, Aba Amádé Északi országrészben, Borsa Kopasz a Szamos és a Kőrös vidékén, Kán László Erdélyben a kőszegiek nagyobbrészt a Dunántúlon, Délen a Babanicsok) . 1301-ben hal ki az Árpád-ház férfi ága, utolsó uralkodó III. András.
1: Serviensek: királyi szolgák, akik csak katonai szolgálattal tartoznak a királynak, XIII. század elején II. András idegeneknek is ad földet akkor nagyrészük a idegen földesurak valamint magán földesurak hatalma alá kerülnek, így kedvező társadalmi helyzetük megváltozott, és ezért is követelik az Aranybulla kiadását. Mozgalmukat támogatják a várjobbágyok és a főnemesek egy része is, akik nem részesültek a méltóságokból és a juttatásokból.(őket Bánk nádor vezette, aki részt vett Gertrudisz királyné elleni összeesküvésben is. Ő szerepel Katona József Bánk Bán című drámájában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése